Pál Katalin

Pedagógusi pályafutásom 1983-ban kezdődött a kárpátaljai (akkori Szovjetunió, ma Ukrajna) Viski Állami Zeneiskolában, ahol az Ungvári Állami Zeneművészeti Szakiskola elvégzése után kezdtem hegedűt tanítani. Pályakezdő pedagógusként volt tanáraim lettek a kollégáim, akik sokat segítettek tapasztalataikkal, támogatásukkal. 1992-ben a magánéleti változás Magyarországra szólított. A Jászárokszállási Széchenyi Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanára lettem, ahol a mai napig tanítok. Orosz iskolán nevelkedett pedagógusként nem volt könnyű helyzetem a magyar iskolarendszerben, de a beilleszkedésben sokat segítettek kollégáim.

Szakmai fejlődésem érdekében mindig fontosnak tartottam a szakmai továbbképzéseket. 1999-ben egy továbbképzésen, amit a Fővárosi Pedagógiai Intézet és a III. ker. Önkormányzat Aelia Sabina Zeneiskola hirdetett meg, találkoztam a Suzuki-módszerrel, ami nagy változást hozott a szakmai fejlődésemben és egyáltalán a tanításhoz, a gyerekekhez, a szülőkhöz való hozzáállásomban. Szerencsésnek érzem magam, mert olyan fantasztikus, nagy tudású pedagógusoktól tanulhattam, akik Japánban Shinichi Suzuki mesternél képezték magukat és ők indították el Európában a módszert. Tove Detreköy, Jeanne Janssens voltak a mestereim. Irányításuk alatt tettem le első három szintből a nemzetközi vizsgát. Valamint nagyon sokat tanultam Veronika Kimititől is, akinek köszönet és hála.

Az alapfokú művészetoktatás követelményei és tantervi programja alapján a Suzuki-módszerrel tanítok. A módszerhez tartozó kötelező darabok mellett válogatok a magyar hegedűiskolákból, magyar népdalokból, gyermekdalokból, és hegedű irodalom kincseiből. Az egyéni órák mellett csoportos foglalkozásokon tanítványaim jobban megismerik egymást, támogatják egymás erőfeszítéseit, tanulnak egymástól és egy jó közösség alakult ki. A zeneiskolában egyedüli vonósként nem tudok zenekart, vagy kamarazenei együttest kialakítani. De a Suzuki-csoport lehetőséget ad a közös muzsikálásra, többszólamú játékra, közös fellépésekre. A kevésbé jó képességű gyermekek, akik egyedül nem szívesen lépnek közönség elé, itt jól érzik magukat, sikerélményhez jutnak. Azonban kiemelt feladatomnak tartom a tehetséggondozást is, versenyekre való felkészítést.

Tanítványaimmal és szüleikkel rendszeres résztvevői vagyunk az Országos Suzuki Hangszeres találkozóknak, valamint több alkalommal szerveztünk mi is Jászárokszálláson. Ezeken a találkozókon lehetőség nyílik csoportos órákon a közös muzsikálásra, koncertezésre. Gyermekek között barátságok alakulnak ki, a pedagógusoknak jó alakalom szakmai tapasztalat cserére, a szülők nem mindennapi közegben vannak együtt gyermekeikkel.