Értéktárba kerültünk

Örömmel osztom meg Veletek, hogy „A Suzuki-módszer a jászárokszállási zeneiskolában” bekerült a Magyar Alapfokú Művészetpedagógiai Értéktárba.
Részleteket olvashattok az mzmsz honlapján.

A Suzuki-módszer a jászárokszállási zeneiskolában

Pál Katalin

A Jászárokszállási Széchenyi István Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola három hangszeren folytat zeneművészeti képzést: a gyerekek zongorázni, hegedülni és gitározni tanulhatnak. A hegedűoktatást Pál Katalin kezdte el négy növendékkel 2000-ben. Ez a létszám pár év alatt hatszorosára nőtt, és már óvodásokat is magában foglal. Módszere ugyanis a Suzuki-elveken alapul, amely a korai kezdés fontosságát hangsúlyozza – ezeket azonban a helyi sajátosságokhoz igazítja.

1999-ben találkoztam a Suzuki-módszerrel egy továbbképzésen, amelyet a Fővárosi Pedagógiai Intézet és a III. kerületi Aelia Sabina Zeneiskola hirdetett meg. Nagy változást hozott szakmai fejlődésemben, egyáltalán, a tanításhoz, a gyerekekhez, a szülőkhöz való viszonyomban. Olyan nagy tudású pedagógusoktól tanulhattam, akik Japánban Shinichi Suzuki mesternél képezték magukat, és ők indították el Európában a módszert. Tove Detreköy, Jeanne Janssens, Veronika Kimiti voltak a mestereim, az ő irányításukkal tettem le az első három szintből a nemzetközi vizsgát. Azóta az alapfokú művészetoktatás követelményei és tantervi programja alapján Suzuki-módszerrel tanítok.

A Suzuki-módszer abból indul ki, hogy a nevelés forrása a szeretet – eggyé válik vele. Minden egészséges gyermek képes tanulni, ha engedik a megfelelő környezetben kibontakozni. Miként viszonylag könnyen megtanulja az anyanyelvét, úgy egyéb készségeket is sokkal egyszerűbben sajátít el, ha ugyanazokat a természetes tanulási körülményeket biztosítjuk számára, hangsúlyozza Shinichi Suzuki, módszere leírására előszeretettel használva az „anyanyelvi” jelzőt. A gyermek beszélni, járni, cselekedni a szüleitől tanul, úgy, hogy leutánozza őket. A Suzuki-módszerben a zenét ugyanúgy tanulják, mint a beszédet: a gyermek hallgatva, utánozva és ismételve tanul.

Miként az anyanyelv, a zenetanulás esetében is fontos a fiatalkori (3-4 évesen) kezdés. A korai évek kulcsfontosságúak a mentális folyamatok és a mozgáskoordinációk szempontjából, továbbá a zenei hallás is az anyanyelv elsajátításának éveiben fejleszthető a legoptimálisabb eredménnyel. „Ha egy gyermek születése napjától fogva szép muzsikát hall, aztán maga is zenélni kezd, egyfajta érzék, fegyelem, kitartás alakul ki benne. Csodálatos lesz a szíve egy ilyen gyermeknek” – érzékelteti a korai zenetanulás hatását a módszer atyja, Shinichi Suzuki.

Megközelítésében a zenetanulásnak aktív részesei a szülők is. Részt vesznek a zeneórákon és jegyzetelnek, hogy otthon hatékony „házi tanítók” lehessenek. A gyerekek mindennap hallgatják a repertoár darabjait, és megjegyzik a zenét, ezért olyan egyszerűvé válik számukra, mint a beszélgetés megértése. Minden gyermeknek megvan a Suzuki-kották hanganyaga, nagyon jó felvételek, hosszabb darabok részletekben is, hangsorok, gyakorlatok zongorakísérettel. Mindig szorgalmazom, hogy az otthoni gyakorlást zenehallgatással kell kezdeni – az anyagot CD-n vagy pendrive-on kapják meg. A nagyobbaknál az otthoni hallgatás sokszor elmarad, amit azonnal észre lehet venni egy új darab tanulásakor, mert olyankor jönnek elő ritmusproblémák.

Mielőtt kottát olvasni tanulnának, elsajátítják a hangszer használatának alapvető technikai ismereteit. Ahogyan olvasni is akkor tanulnak meg, amikor a beszédkészségük már megalapozott. Jómagam a módszerhez tartozó kötelező darabok mellett válogatok a magyar hegedűiskolákból, a magyar népdalokból, gyermekdalokból és a hegedűirodalomból is.

Minden gyermek a maga ritmusában tanul, kis lépésekben, hogy minden mozzanatot alaposan elsajátíthasson. A tanulási elemeket a legapróbb egységekre bontják le, hogy gyakran megélhessék a siker élményét. A Suzuki-tanulók folyamatosan átismétlik és finomítják az elsajátított ismereteket, hatékonyan, egyre újabb és bonyolultabb módon felhasználva zenei szókincsüket. Figyelek arra, hogy az átlagos zenei képességekkel rendelkező és kevésbé szorgalmas gyermekeknél egyénenként úgy alakítsam ki a tananyagot, hogy sikerélményük legyen, a darabok nehézségi szintje megfeleljen a képességüknek, de a zenei ízlésük, kreativitásuk, önfegyelmük fejlődjön, megismerjék a főbb zenei műfajokat. Fontos szempont, hogy megszeressék a zenét, és szívesen járjanak koncertekre.

Az egyéni hangszeres órák mellett a gyerekek csoportos órákon is részt vesznek. Suzuki szerint ez azért is fontos, mert szeretnek egy zenei közösség tagjai lenni, megosztani egymással a zene örömeit. Ha tanáruk bátorítja őket abban, hogy támogassák egymás erőfeszítéseit, ezzel segíti a nagylelkű és együttműködő beállítódás kialakulását is. A közös játék során a szereplők változása miatt a darabok ismétlődnek, ami elmélyíti a tudást, növeli minden gyerek repertoárját. A különböző korosztályok együtt muzsikálása nemcsak a résztvevők, de a közönség számára is felemelő élmény, mert minden megnyilvánulásból látszik „a szeretet pedagógiája”. Saját tapasztalataim megerősítik, hogy a csoportos foglalkozásokon a tanítványaim jobban megismerik és támogatják egymást, tanulnak a többiektől – jó közösség alakult ki. A zeneiskolában egyedüli vonós tanárként nem tudok zenekart vagy kamarazenei együttest kialakítani, így a Suzuki-csoport ad lehetőséget közös muzsikálásra, többszólamú játékra, közös fellépésekre. A kevésbé jó képességű gyermekek, akik egyedül nem szívesen lépnek közönség elé, itt jól érzik magukat, a csoport révén sikerélményhez jutnak.

A Suzuki-módszer általában vett célja nem az, hogy zenei tehetségeket gondozzon, sokkal inkább az, hogy nemes érzelmű, szeretet vezérelte embereket neveljen ki. A világ számos országában használják, mint a zenetanulás speciális megközelítését. Filozófiája és pszichológiája egyéb képességek fejlesztésére is sikerrel alkalmazhatóvá teszi. Suzuki filozófiája magyarul is megismerhető A szeretet pedagógiája, a tehetségnevelés egyedülálló megközelítése című könyvéből.¹

Úgy gondolom, a fentiek érvényességét igazolja, hogy évek óta sok tanítványom van, idén 20 iskolás és 7 ovis. Jönnek maguktól, és mivel ovisokkal is foglalkozom, mindig van utánpótlás. A lemorzsolódás nem jellemző, általában csak akkor hagyják abba, amikor középiskolába mennek, de két volt tanítványom a csoportos órára most is visszajár.

A szülőkkel jó a kapcsolatom. Az óvodás korúak szülei minden órán jelent vannak. Később ez már nem mindig kivitelezhető, attól függ, ki hogyan tudja megtenni munka mellett. A kezdeti lelkesedést nem mindig sikerül fenntartani – sokszor nem is a szülő hibájából –, de az igyekezet általában megvan. Egyik tanárom mondását sokszor idézem a szülőknek: „A jó oktatás olyan, mint a háromlábú szék: csak akkor stabil, ha mind a három lába a helyen van.” Úgy hiszem, a pedagógia eredményességére általában is érvényes, de a Suzuki-alapmódszerek közvetítésében különösen fontos a tanár és a szülő együttműködése abban, hogy közösen fejlesszék a gyermek képességeit, és élvezetes tanulási környezetet biztosítsanak számára.

A Magyar Suzuki Egyesület honlapja: https://suzukimusic.hu/